A Magyar Úszó Szövetség a 60-as évek elején – akkor még nem létezett önálló MVLSZ – úgy határozott, hogy az 1929 óta folyó ifjúsági bajnokság és az 1933-ban először kiírt Komjádi Kupa sorozat mellé egy újabb korosztálynak, a serdülőknek is biztosítanak versenyzési lehetőséget. Az első serdülő országos bajnokságot 1962-ben írták ki. Az egriek (Egri Dózsa) - Visontai József csapata - egy évvel később a második, majd 1964-ben már az első helyet szerezték meg a BVSC és a Budapesti Honvéd előtt. Ez volt a klub történetének első országos bajnoksága! Ebben az együttesben szerepelt többek között Pozsgay Zsolt is, a jelenlegi úszó-kapitány, Kiss László társaságában.

Kiöregedve a korosztályos csapatokból nem játszott az OB I-ben, ellenben a másodosztályú Vízműben igen. Pócsik Dénesnek köszönhetően fiatalon az első csapat kispadján találta magát, mint szakvezető. 1978 szeptemberétől a Kuvaitba távozó egri olimpiai bajnok helyét vette át a csapat mellett. Ebben az évben kiesett az Eger SE az OB I-ből, de egy év OB II-es kitérő után ismét visszakerültek a legjobbak közé. Az OB I-ben 1980-tól 1986-ig ült az egriek kispadján, hol egyedül, hol pedig Bodnár Jánossal közösen. Irányítása alatt a tizenegyedik helyről az ötödikig lépett előre az egri együttes, miközben olyan játékosok mutatkoztak be a keze alatt az OB I-ben, mint például Buza Gábor (244 mérk./395 gól), Nagy István (291/316, edző a korosztályos csapatoknál), Holló Tivadar (jelenlegi utánpótlás edző), Áncsán András (458/713, sokáig OB I-es csúcstartó volt), Madarasi Attila (188/190, FINA bíró), Kis Péter (kapus - 226 mérk, utánpótlás edző), Bíró Attila (ifi Európa-bajnok, edző), Tóth Kálmán (a Brendon-Fenstherm-ZF-Eger edzője), vagy éppen Zalánki Gábor, Tűzkő Gyula és Tóth Péter.

Az 1986/87-es szezont már a Szeged SC kispadján kezdte, ahol szintén ötödik volt csapatával. A szezon végén, júliusban felkérték, hogy ő vezesse a zágrábi Universiadera induló magyar válogatottat, amelyben több volt egri és akkori szegedi játékos is szerepelt. Áncsánék a hetedik helyen végeztek.

Pozsgay Zsolt a felnőtteknél legnagyobb sikereit a Szeged edzőjeként érte el. Irányítása alatt a Tisza-partiak a bajnokságban a LEN-kupa szereplést érő harmadik, illetve negyedik helyet szerezték meg. A csúcs az 1995/96-os LEN-kupa menetelés volt, ahol a francia Girors, a horvát Solaris Sibenik, a német Rote Erde Hamm, a francia Marseille és újra a horvát Solaris Sibenik „testén” át bejutottak a döntőbe. Itt a spanyol Manuel Estiartét a soraiban tudó olasz Pescara mindkétszer legyőzte őket, vagyis LEN-kupa ezüstérmes lett a Szeged. Ebben az időszakban olyan nevek szerepeltek a csapatban, mint Molnár Tamás (Domino-BHSE, olimpiai bajnok), Fodor Rajmund (Domino-BHSE, olimpiai bajnok), Kiss Csaba (Brendon-Fenstherm-ZF-Eger, Európa-bajnok), vagy éppen Steinmetz Barnabás (Vasas, olimpiai bajnok). 1999-ben kiesett a Szeged az OB I-ből. Dr. Török Béla átadta a vezetést a csapat edzőjének, Pozsgay Zsoltnak, aki ebben az időszakban, kis túlzással, az elnöki poszttól a szertárosig, mindent magán viselt. Egy év másodosztály után - ugyanúgy, mint 1979-ben, Egerben - visszavezette a Csongrád megyeieket a legjobbak közé. A következő években dolgozott Szentesen, külföldön pedig a Vajdaságban, Sibenikben és Becsejen, valamint Iránban és Dél-Afrikában. 2002-ben hazatért Egerbe, ahol az OB I-es női csapatot irányította. Mérlege egy-egy 6. és 7. hely volt. Ezt követően az egri utánpótlás nevelésben (Gyermek Vidékbajnokság és BOVISZ Regionális Bajnokság) kapott szerepet, de versenybíróként, az uszodai események szervezőjeként is lehetett rá számítani.